Ann Aguirre: Horda

Razorland trilógia 3.

Horda_borito.inddA horda megérkezett.

Pikk élete örökös harcból állt, amíg Megváltásban be nem fogadták. A várost azonban körülzárták a mutáns korcsok, és félő, hogy a lány máris elveszíti a nem rég megszerzett biztonságot, új, szerető családját.

Barátaival, Fakóval, Kószával és Tegannal ezért lehetetlen küldetést vállal: titokban elhagyja a települést, hogy segítséget szerezzen és megmentse azokat, akiknek új életét köszönheti. Amikor útnak indulnak, Pikk még nem is sejti, hogy a mindent eldöntő csata felé száguld. A korcsok már nem azok az értelem nélküli szörnyek, amiket az Enklávéban megismert: uralják a vadont, emberek városait rohanják le, felderítőket küldenek ki. Véres háború közeleg, olyan küzdelem, amilyenre évszázadok óta nem volt példa. De az emberiség már elfeledte, hogyan álljon ki magáért.

Csak egy valaki képes összefogni őket: Pikk.

A tét ezúttal nem csupán egy enkláve, egy helyőrség, vagy egy városka. Az egykori vadásznő most a teljes emberi faj túléléséért kénytelen fegyvert rántani, noha ő maga sem tudja, egyetlen lány és maroknyi barát megállíthatja-e a pusztítás hordáját…

Véleményem

” Békéről álmodom. Egy világról, ahol senki sem ítéli meg a másikat az irhája alapján.”

A 2. rész úgy ért véget, hogy Megváltás a pusztulás szélére sodródott és Pikkék az ostrom alatt arra kényszerültek, hogy hátrahagyják a szeretteiket és elmenjenek segítséget szerezni. Ezek után én arra számítottam, hogy a 3. kötet arról fog szólni, hogy az út során Pikk és Fakó sokat romantikázik, majd megszerzik a segítséget és végül Megváltás sikeresen megmenekül. A legtöbb ifjúsági regény ugyanis ilyen. Aguirre azonban megmutatta, hogy ezt másképp is lehet. Egy valósághű történetet kaptam rengeteg vérrel, halállal, harccal, mészárlással, kegyetlenséggel. Nem éreztem, hogy tiniknek szóló könyvet olvasnék, inkább a The walking deadre emlékeztetett engem.

A szereplők élete bizonytalansággal, fájdalommal, borzasztó szörnyűségekkel teli. Kétségbeesettek, reményt vesztettek. Velük együtt én is azt éreztem, hogy ezt a csatát az emberek nem nyerhetik meg. Sokan meghalnak ebben a részben, olyan karakterek is, akik közel álltak a szívemhez, de egy olyan történetben, ahol sok a harc, ott muszáj, hogy legyen egy ilyen fordulat is. Nagyon fájó, de pont ettől lesz életszerű az egész. Én nem is szeretem az olyan történeteket, ahol már az elején tudni lehet, hogy egy fontosabb szereplőnek sem fog baja esni.

A könyv mondanivalója is megfogott engem. Bemutatja, hogy a legkilátástalanabb helyzetben sem szabad elfelejteni, hogy az öröm, szeretet, kedvesség, önzetlenség, összefogás mennyire fontos. A gyűlölet és más népek el nem fogadása meg csak egyetlen dologhoz vezet. Háborúhoz, katasztrófához, egy olyan világhoz, amit ez a könyv jól bemutatott nekünk. Szóval Dan Wells Részlegesek sorozatához hasonlóan ebből is rengeteg mindent tanulhatna az emberiség. Nem is értem, hogy a minőségibb disztópiákat miért nem teszik kötelező olvasmánnyá az iskolákban.

“Közületek többen nem ismernek engem. Röviden elmondom, ki vagyok. Egy földalatti törzsből jöttem, egy olyan sötét helyről, amit elképzelni sem tudtok. Tizenöt éves koromig nem láttam a napot. De feljöttem a felszínre, és hiába mondta mindenki, hogy ez lehetetlen, én túléltem.  Pikknek hívnak. A pikk kettesről kaptam ezt a nevet, és én, Pikk azt mondom nektek: minden alapján, amit láttam, amit túléltem, nincs lehetetlen.”

Pikk fél, de nem a haláltól, hanem attól, hogy elbukik. Ő tudja, hogy milyen borzalmas érezés az, ha négy fal között kell leélni egy egész életet, vagy ha elveszted otthonod, szeretteid és egy teljesen ismeretlen helyen kell újra kezdeni mindent. Pikk egy olyan világot akar, ahol a gyerekek nem tudják milyen éhezni, félni, ahol békésen játszhatnak és biztonságban érezhetik magukat, ahol nem kell ölniük, hogy életben maradjanak. Nagyszerű terv, de a megvalósítása nem könnyű. Pikk azonban nem adja fel, bármennyi akadály is hárul elé.
Pikk az első rész óta hatalmas jellemfejlődésen ment keresztül. Amikor megismertem őt egy érzéketlen gépnek tűnt nekem, most meg egy fiatal lány, aki felnőtt a feladatához, megtanult szeretni és nem szégyelli a nőies oldalát sem. Elfogadja, hogy neki is vannak gyengeségei, ő is sebezhető. Nagyon megkedveltem őt.

Fakó a 2. kötetben kiverte nálam a biztosítékot. Elakarta magától taszítani Pikket, csúnyán bánt vele. Most már értem miért tette és Pikk is megérti őt. Fakónak a Korcs táborban olyan rémálomban volt része, aminek a hatására teljesen összetört. Az önbizalom hiányos fiú sebei meg nem gyógyulnak könnyen. Pikk azonban türelmes vele és nagyon szereti őt.

Kósza kegyetlen, nagyképű oldalát soha nem szerettem. Úgy éreztem soha nem teheti jóvá azt, amit Tegannel tett. Ebben a részben viszont nagyot nőtt a szememben és a tiszteletemet is kivívta.

Tegan egy csupa szív lány. Ha tehetné mindenkit megmentene, de az élet nem így működik. Rengeteg teher nehezedik rá, megverték, megerőszakolták, de nem roppan össze.  Jobban aggódik a sérültekért, mint a saját fájdalmával. Én azt hiszem sosem tudnék olyan erős lenni, mint ő.

Oaks mama, Edmund, Rex, Morrow, Sharok, nem tudtam őket nem szeretni, és még nagyon sok szívemnek kedves karakter volt  a könyvben rajtuk kívül is.

A korcsok megváltoztak. Nem csak testileg, hanem szokásokban is. Már nem agyatlan zombik, hanem gondolkodnak, éreznek, vagyis egyre jobban hasonlítanak az emberekhez.  Ebben a részben végre mindent megtudhattam róluk. Hogy vált ilyenné a világ, honnan jöttek, miért változtak meg, hogyan élnek, hogyan éreznek. A kultúrájuk megismerése közben meg egyre jobban megértettem őket.

“Szeretlek. Nem csak akkor, amikor könnyű. Mindig.”

Ebben a részben pont annyi volt a szerelmi szál, amennyi egy ilyen történethez illik. Nem éreztem csöpögősnek. Sok harc, véresebb jelenet után jól jött egy kis nyugalom, egy kis romantika. Pikk ugyan sokszor gondolja harc közben, hogy Fakó gyönyörű, meg vágyik az érintésére is. de szerelmes, ezért ez a természetes. Maggie sem tesz másképp a The Walking Deadben. Pikk és Fakó első ágyjelenetére is a megfelelő pillanatban kerül sor és az is ízlésesen, szépen volt megírva. Szóval tökéletes volt.

A történet végével is teljesen elégedett vagyok. Nem egyik pillanatról a másikra lett lezárva, hanem folyamatosan, és még az is kiderült miért Razorland a trilógia címe.

A Horda a sorozat legjobb része, olvasás közben egy percig sem unatkoztam. Lebilincselő, kalandos, izgalmas, akciódús, megrázó, felkavaró és váratlan fordulatokban gazdag.

10/10

Imádtam.

A könyvet köszönöm a Fumax kiadónak!

Könyv adatai

Kiadó: Fumax
Eredeti cím: Horde
Műfaj: Disztópia
Oldalak száma: 480
Borító: puha fedeles
Fordító: Holló – Vaskó Péter
Teljes ára: 3495 Ft
Megjelent: angolul 2013, magyarul  2014
Más vélemények: Moly , Goodreads

MEGRENDELHETŐ: ITT

RÉSZLET A KÖNYVBŐL: ITT

Ann Aguirre könyvei

  • Razorland

1. Enclave – Menedék 9/10
2. Outpost – Helyőrség 8/10
3. Horde – Horda 10/10

Reklámok

2 hozzászólás to “Ann Aguirre: Horda”

  1. Vegazus Says:

    Izgalmasan hangzik, lehet, hogy majd én is teszek egy próbát a sorozattal.

  2. Elhaym Says:

    Érdemes. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: