Ann Aguirre: Helyőrség

Razorland 2.

” A korcsok megváltoztak, erre előbb – utóbb a kolóniabeliek is rá fognak jönni. Csak az  a kérdés, hogy mikor, és milyen áron.”

helyorsegA trilógia 2. kötete USA Today bestseller lett megjelenésekor, és már 10 országba eladták a kiadás jogait!

Sötét színek, hátborzongató történet… Ann Aguirre könyvét nem lehet letenni! – Gena Showalter, a New York Times sikerszerzője

Pikk egy új világban találja magát. Míg odalent a társai felnőttként, a közösség teljes jogú tagjaként kezelték, a városkában csak egy gyerek a sok közül, akinek az iskolapadban a helye. Pikk képtelen megtagadni magát, hiába igyekszik beilleszkedni a kisváros életébe, makacssága újabb és újabb konfliktusokba sodorja.
Ráadásul Fakó is hűvösen és távolságtartóan viselkedik vele, míg Kósza többet akar a puszta barátságnál. Az új környezetben a barátok egyre jobban eltávolodnak egymástól. Pikk nem tehet mást: a maga útját kell járnia, bármilyen fájdalmas és magányos legyen is az.
A tanév végén Pikk őrszolgálatra jelentkezik, hogy a kiválasztottakkal együtt megvédhesse a földműveseket a korcsok egyre hevesebb és kegyetlenebb támadásaitól. Az eseménytelenül induló küldetés azonban váratlan fordulatot vesz. A városlakók által alábecsült korcsok figyelik az embereket. Terveket szőnek és várnak. El akarják pusztítani Megváltás városát, és a végső katasztrófát csak Pikk látja előre…

Véleményem:

Ann Aguirre tavaly nagy meglepetés volt  a számomra. Bebizonyította nekem, hogy fiatal szereplőkkel is lehet olyan regényt írni, ami könnyen rabul ejti az embert és az első oldaltól az utolsóig nem ereszt. Nagyon vártam  a folytatást, bár egy kicsit tartottam is tőle. Első kötet végén Pikkék megérkeztek Megváltásba, ahol még a 16 éveseket gyerekeknek tekintik és az írónő egy szerelmi háromszöget is megpedzegetett. Megvolt az esélye, hogy  a történet átmegy egy romantikus lányregénybe, ahol a szereplők élik a fiatalok békés hétköznapjait és Pikk majdnem minden percét azzal tölti, hogy őrlődik a két fiú között és nem tudja melyiket válassza. A félelmem szerencsére alaptalan volt. Aguirre a 2. részt is nagyon jól megtudta írni.

A 2. kötet hangulata más mint az elsőé, az egészre a  vihar előtti csend a jellemző. Pikkék már két hónapja élnek Megváltásban, mindnyájukat más – más családnál helyezték el és majdnem mindnyájan jó helyre kerültek. Próbálják megszokni az új életüket, szeretnének beilleszkedni az új közösségbe, de ez nem megy könnyen. Nehezen viselik a szabályokat, nem élvezik, hogy gyereknek tekintik őket. Harc helyett suliba kell járniuk és úgy érzik ennek semmi haszna a túlélésért folytatott küzdelemben. Unatkoznak, rosszul viselik a tétlenséget, és azt, hogy nem csinálhatják azt, amit akarnak. Egy nap nem  bírják tovább és jelentkeznek a nyári őrjáratra. Ekkor még egyikük sem sejti, hogy a nyár egy borzalmas rémálom kezdete, és már nem csak a túlélésért kell harcolniuk, hanem a szeretteikért is.

Megváltás lakói lemondtak a modernkor vívmányairól és visszatértek egy régebbi, egyszerűbb, középkor szintű életvitelhez. Önellátó életmódot folytatnak, mezőgazdasággal és földműveléssel foglalkoznak. Életük majdnem gondtalan, az éhezést, nélkülözést nem ismerik. Mélyen vallásosnak tartják magukat, de szerintem ők követik el a legnagyobb bűnt. Pikkék az életükért küzdöttek, kibírták a rémségeket.  Megváltás lakóinak emiatt tisztelniük kéne őket, fel kéne  rájuk nézniük. Erre mit csinálnak? Gúnyolódnak  a 4 fiatal hibáin, lenézik őket a sebhelyeik miatt. Suliban kinevetik és csúfolják őket, mert nem tudnak írni és olvasni.  Amikor már a tanár is képes volt megalázni őket, majdnem azt kívántam, hogy a Korcsok rohanják le őket és vesszen mindenki, de mivel élnek itt azért kedves, becsületes emberek is (Hosszúpuska, Oaks mama, Edmund), ezért nem tettem.  Miért nem lehet megérteni, hogy ők más környezetben nőttek fel? Nem bántani kellene őket, hanem segíteni és türelmesen tanítani. Nagyon feltudtak engem idegesíteni. Valóságban sem bírom az olyan embereket, akik valakit azért képesek kiközösíteni, mert másképp gondolkodik, mint a többség, vagy másképp néz ki.

Pikk az  a lány, akibe két fiú is szerelmes, de nagy örömömre az ő szíve csak az egyikükért dobog. Lányként neki van  a legnehezebb dolga Megváltásban, elvárják tőle, hogy alkalmazkodjon az új életformához, ne harcoljon, hanem otthon varrogasson, női ruhákban járjon. Utóbbinak mondjuk örültem, nadrág ellenes lévén azt szeretem, ha a nők szoknyában járnak. Pikknek jobban  megismerhettem a lelkét ebben a  részben, ezáltal sokkal jobban megszerettem őt. Rájön, hogy ő nem csak vadász, hanem nő is. Megtanulja mit jelent gyereknek lenni, mi az önzetlen szeretet, a család, az összetartozás. Nem azzal tölti  az idejét, hogy két pasi között őrlődik, hanem azon töri a fejét, hogy mivel tudna hasznossá válni a közösség számára. Csak egy olyan jelenet volt, amikor megharagudtam rá. Pikk azt miért kellett megtenned?

Fakót ebben a részben párszor fejbe szerettem volna verni. Férfiatlan, önbizalom hiányos és magányosan szenvedő viselkedésével állandóan Ward Phuryjára emlékeztetett engem. Első rész alapján tőle nem ilyen viselkedést vártam. Nagyon zavarja Kósza és Pikk barátsága, erre ő kitalálja mi játszódhat Pikk fejében és az elképzelését igaznak tekinti. Nem lett volna egyszerűbb megkérdezni a lánytól mi is az igazság? Ezzel megkímélte volna magát két hónap felesleges szenvedéstől és nem lett volna semmi félreértés köztük. A 2. esetnél már jobban megértettem Fakó távolságtartó, barátságtalan, magába forduló, depressziós viselkedését. Nem könnyű feldolgozni azt, amit ő átélt, nekem szerintem nem is menne. Fakó  remélem neked sikerül, de tudom, hogy ez nem lesz könnyű feladat.

Kósza átértékeli  a múltban elkövetett tetteit, belátja a hibáit. Most már nem csak az agresszív oldalát mutatja mag, hanem a gyengédet is. Neki is van szíve. Minden bajban Pikk mellett van, pedig  a lány nem szereti viszont. Egyre jobban megkedvelem őt.

Tegant még mindig kísérti  a múltja, felejteni akar. Az erőszak, bántalmazás, szenvedés viszont erőssé tette és most már új célt is talál az életének. Remélem a 3. részben a szerelem is rátalál.

Korcsok, akikről kiderült, hogy nem is zombik, hanem mutánsok.  egyre agresszívabbak, ravaszabbak, okosabbak, értelmesebbek, kiszámíthatatlanabbak, brutálisabbak. ijesztően intelligensek.  Miért változtak meg a Korcsok? Honnan ez a ravaszság, ez a gyűlölet? Milyen baleset révén jöttek létre? Remélem a befejező részben mindent megtudhatok róluk.

Az első rész jobban tetszett. Az alagút, a romok közötti menekülés, a vadonbeli vándorlás és  a nélkülözéssel teli napok jobban megtudtak fogni, de a 2. kötet sem okozott csalódást. Kevesebb a  harc, az akció, inkább az érzelmekre, a szereplők jellemére van helyezve a hangsúly, de több jelenet is nagyon szívszorító és a harc jelenetek is eléggé ütősre, sokkolóra sikerültek. Remélem egyre többen kedvet kapnak ehhez a sorozathoz, nálam ugyanis a nagy sikerű Éhezők viadalát is sikerült felülmúlnia.  Nagy pozitívum még, hogy a fordítóváltást sem lehet észre venni.

10/8

Disztópia rajongóknak kihagyhatatlan. 🙂

Könyvet köszönöm a Fumax kiadónak!

Könyv adatai

Kiadó: Fumax
Eredeti cím: Outpost
Műfaj: Disztópia, posztapokaliptikus , romantikus
Oldalak száma: 335
Borító: puha fedeles
Fordító: Gálla Nóra
Teljes ára: 3095 Ft
Megjelent:  angolul 2013,  magyarul 2013
Rendelhető: Fumax webshop
Más vélemények:  Moly , Goodreads

Ann Aguirre könyvei

  • Razorland

1. Enclave – Menedék 10/9
2. Outpost – Helyőrség 10/8
3. Horde – ???

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: