Disztópiás, dráma
Kedvenc szereplőim: nem voltak
Kihívás
Mert EGMONT DARK könyvekből sosem elég!
A világnak rossz, a molyoknak jó – Avagy olvassunk disztópiás regényeket!
Pressia hétéves volt a Robbanások idején, amikor az egész addigi világ megsemmisült. Már nem emlékszik sem a szüleire, sem születésnapi ajándékokra. A nagyapjával él egy romos üzlethelyiség hátsó raktárában, és csak a porig égett házakat, a kétségbeesetten túlélni próbáló embereket, a levegőben kavargó hamut és port, a mutánsokkal vívott harcot ismeri. Éjszakánként egy szekrényben elbújva arról ábrándozik, hogy egyszer talán visszatér a régi világ, vagy legalább valahogy bejuthat a Kupolába, ahol a szerencsés kevesek, a Tiszták élhetnek, akik sebhelyek nélkül vészelték át a világ pusztulását.
Eközben a Kupolában Partridge, a Kupola egyik legbefolyásosabb vezetőjének fia úgy érzi, megfojtja a szigorú új rend, ráadásul hiányzik neki az édesanyja, aki sohasem jutott be a Kupolába. Így, amikor rájön, hogy az anyja esetleg még életben lehet, elhatározza, hogy az életét kockáztatva megszökik, hogy megtalálja.
A romok között négy fiatal vívja élethalálharcát a szörnyetegek és egy gonosz, embertelen hatalom ellen. Miközben feltárul előttük a múltjuk, minden erejükre és bátorságukra szükségük van ahhoz, hogy életben maradjanak és megmaradjanak embernek.
Mielőtt kézbe vesszük a Tisztákat jó tudni, hogy ez nem egy ifjúsági romantikus regény. Történet annál sokkal komolyabb. Véres, kegyetlen, hangulat meg végig nyomasztó. Világ, történet zseniálisan ki van dolgozva, minden valósághűen van ábrázolva. Reméljük ez a félelmetes jövőkép sohasem fog bekövetkezni.
Iszonyatos világégés után a Föld teljesen elpusztult. A régi világ helyét átvette a hamu és por, a sebhelyek, a soha el nem múló égésnyomok, az eltorzult, sérült emberek látványa. Házak romba dőltek, országok, lakcímek már nem léteznek. Az emberek összeolvadtak tárgyakkal, élő személyekkel. Anyák a gyermekeikkel, báty az öccsével, vagy állatokkal. Életben maradtak el sem tudják már képzelni milyen lehetett rendes ételt enni, milyen lehetett a 3D-s mozi, napfényt is rég láttak. Veszteségekből sem csinálnak nagy ügyet, átvészeltek egy iszonyatos, globális méretű pusztulást, ezek után egy személyes veszteség miatt már nem fognak megrendülni. Sőt még ebben a szörnyű világban is képesek felfedezni a szépséget. Vannak emberek akik szerint a régi világ soha nem fog már visszatérni, de vannak olyanok is akik reménykednek egy szebb jövőben.
Vannak akik sebhelyek nélkül vészelték át a világ összeomlását. Ők a Tiszták. Biztonságos körülmények között élhetnek a Kupolában, mindentől óvják őket és úgy élhetnek itt, mintha semmi rossz nem történt volna a világban. Az itt élők a Föld újjászületését várják. Azt tervezik, hogy a Föld megújulása után visszatérnek, mindent újra kezdenek. Benépesítik újra a Földet és új civilizációkat hoznak létre. Most sokan biztos úgy gondolják, hogy milyen jó lehet nekik. Biztonságban vannak, nem kell hamut belélegezniük, nem kell rettegniük és félteni az életüket. Hát nem. Kupolai élet is ugyanolyan szörnyű mint a kinti. Nincs természetes napfény, nincs szél, szigorú szabályoknak kell megfelelni, az emberek agyát átkódolják, sugárzásnak teszik ki őket. Bombákat építenek a fejükbe stb. Ez nem egy boldog élet.
Egyetlen problémám volt csak a könyvvel. A szereplők számomra eléggé semmilyenek voltak. Nem volt igazi jellemük, nem volt karakterfejlődés. Nem éreztem őket élőknek. A világ vége után 9 év telt el. A 16 éves Pressia alig emlékszik a robbanásokra, arra, hogy milyen volt az élete azelőtt. Nagyapjával él egy műhely romjai között, éjszakáit egy szekrényben tölti. Egyik keze helyén egy játékbaba fej található, jobb arca össze van égve. SZFH készül lecsapni rá, hogy elvigye katonának. Pressia egy jószívű kislány, naiv is, katonai szerep viszont nem illik hozzá.
Partridge egy Tiszta. Édesanyját indul megkeresni. Amikor kijutott a Kupolából elvártam volna, hogy megrémüljön a kinti világtól, de mindent túl természetesnek vett. Jó lett volna átérezni a félelmét, rettegését, de ezt sajnos nem kaptam meg. Lydával is ez volt a bajom, tőle is elvártam volna, hogy féljen, sírjon a vele történtek miatt.
Egyedül Sedget és Bradwellt tudtam megérteni. Sedget nagyon sajnáltam, Bradwellt szintén. Félti Pressiát, de nem vallaná be, hogy a lány mennyire fontos a számára. El Capitan is érdekes karakter, kiszámíthatatlan, könnyen dühbe gurul, de ha valakit megszeret, ahhoz a végsőkig hűséges marad. Ellery Willuxot meg rettenetesen utáltam.
A szereplős hiba ellenére nagyon szerettem a könyvet, izgalmas volt, fordulatos, nem bírtam letenni. Erős idegzet kell az olvasáshoz, de így is mindenkinek ajánlom. Egyedi a történet és miután befejezzük a könyvet jobban fogjuk értékelni a mi világunkat. Nagyon várom a folytatást.
Könyvet köszönöm az Egmont Kiadónak!
Hangulat 10/10
Történet 10/10
Karakterek 10/5
Befejezés 10/10
Dráma 10/10
Humor ——
Értékelésem 10/9
Molyon 5/4,5
Kiadó: Egmont
Eredeti cím: Pure
Oldalak száma: 568
Borító: puha fedeles
Fordító: Varga Csaba Béla
Teljes ára: 3999 Ft
Megjelent: angolul , magyarul 2012
Rendelhető: Egmont , Bookline , Alexandra, Moly
Más vélemények
Molyos értékelések , jelenleg 89 %
További kötetek
2. Fuse
Videók
Elhaym Blogja 
Hozzászólás