Archive for the ‘Nevada Barr’ Category

Nevada Barr: 13 1/2

2013-03-24

nevadabarr13“James Ruppert. Megölte tizenegy családtagját a húsvéti vacsoránál. 1975. Ez a Fickó tuti elmebeteg volt. Bár azt hiszem, mindannyian elmebetegek vagyunk, szóval lehet, hogy megcsinálnám. Nem látom magam, hogy úgy nyírjam ki a családom, ahogy Ruppert, és mielőtt még megkérdezné, nem, sosem vágytam erre a fajta akcióra, amikor még otthon voltam. De azt azért el kell ismerni, hogy a családja elég rohadtul bánt vele. És tessék, negyvenegy éves, és még mindig anyucival lakik. Ez aztán „kudarc”a javából, ráadásul bebizonyítja, hogy valóban az, aminek az apja mindig is elmondta. A bátyja átjön vacsorázni a nyolc gyerekével – nyolc! Azt hinnéd, a tesó már lelőtte volna magát – és a feleségével, aki régebben James barátnője volt, és amíg anyuci megfőzi a húsvéti sonkát, a pasi tudja, hogy az már ki akarja rúgni a fenébe; és nincs munkája, tehát nincs egy vasa se. Azt azért tegyük hozzá, hogy a biztosítótól igen sok lét kapna. Lelőni a családot – kezd egész jó ötletnek tűnni. Szinte ésszerűnek. Amíg el nem jutsz a kölykökig. Talán azt gondolja, hogy még nem is emberek; mivel nyolcan vannak, nagyon nem úgy tűnik, hogy
egy veszélyeztetett faj; csak egy takarítási kérdés. Amit nem értek, az az, hogy ennyi vesződség után minek várja meg a zsarukat? Azt hitte, akkor majd megússza? Ha igen, akkor tényleg elmebeteg volt. Hé, talán megúszta volna, ha elmebajra hivatkozik.
Huszonkettes csapdája. Mind elmebetegek vagyunk, de ha ezt mondjuk, akkor nem vagyunk. Sajnálom Jamest; az elejétől el volt baszva.”

Fülszöveg:

Mit tennél, ha egy nap kiderülne, hogy minden, amit az eddigi életedről tudtál, hazugság? Hogy élnéd túl ép lélekkel, ha szörnyű gyilkosságok emléke és egy javítóintézet komor valósága jutna osztályrészedül a boldog és gondtalan gyermekévek helyett?

Dylan élete 11 éves korában borzalmas rémálommá változik. Egy tragédia és a múlt árnyai felnőtt koráig kísértenek, mígnem találkozik a szintén hányatott sorsú Pollyval és csodálatos kislányaival, és az élete új értelmet nyer. Pollyt azonban saját múltjának démonai és a titkolózások egyre bizalmatlanabbá teszik. Vajon képes ennyi szörnyűséget, titkot és félelmet túlélni egy kapcsolat? És vajon képes túlélni az igazságot?

A 13 1/2 Nevada Barr egyedülálló, megrázó pszichotrillere, amely megjelenését követően hamar felkerült a New York Times bestsellerlistájára.

Kedvenc szereplőm: Dylan

(more…)

Reklámok

Nevada Barr: Ördögkatlan: Anna Pigeon 1.

2013-01-31

ordogkatlanAnna Pigeon soha el nem mondott története.

Kedvenc szereplőim: nem voltak

Szülinapomon nem várt meglepetésben részesültem. A postás egy kis csomagot hozott nekem a Cor Leonis kiadótól. Nem tudtam mi lehet benne, mivel reci könyvet nem vártam akkor tőlük. Kibontottam és elérzékenyültem, amikor az Ördögkatlant pillantottam meg benne. Nagyon akartam ezt a könyvet, de pénzem nem lett volna rá. Könyv ráadásul nagyon aranyos az apró méretével. Vártam, hogy az ősz zűrös napjai véget érjenek és végre legyen időm olvasni.

Külföldön ez a regény a 17. kötetként jelent meg, de mivel előzmény történet, ezért nálunk ez jelent meg először. Örülök neki, mivel minden sorozatot  időrendbe szeretek elolvasni és szerintem Anna is sokkal szerethetőbb lesz a további részekben úgy, hogy tudjuk mi történt vele és hogyan lett belőle ranger.

A parányi 35 éves Anna Pigeon felejteni jött a Glen Canyonba. Színházi ügyelő munkáját felcserélte a legalantasabb munkára az emberi ürülékek gyűjtésére. Megközelíthetetlen lány nem akart beilleszkedni a közösségbe, ezért amikor eltűnik nem is indul senki megkeresni. Anna egy víznyelő mélyén tér magához, sérülten, meztelenül és nem emlékszik rá, hogy került oda.

“Esetlenül feltápászkodott, és a nadragulya egyik oldalát jelölte ki árnyékszéknek. Régen a kínai parasztok a pöcegödör tartalmával trágyáztak földjeiket. Ezek a csenevész növények nem sok tápanyagot nyerhetnek a homokból. Abban a reményben, hogy a nadragulya meghálálja adományát, ásott egy huszonöt-harminc centiméter mély gödröt.
Miután végzett, macskamódra nekiállt homokot kaparni a gödörbe. Ásás közben ujjai beleakadtak valamibe. Azonnal feltámadt benne a remény: talán kender, amiből kötelet fonhat! Vagy régi halászháló, amit kötéllétraként használhat? Nem mintha ezek segítenének rajta, mivel semmilyen módon nem tudta volna rögzíteni egyik végüket a kinti világban.
Esetleg egy kötéldarab, amivel megfojthatja a szörnyeteget?
A gondolat felvidította. Begörbítette ujjait, megmarkolta a hosszú szálakat, és kihúzta őket a homokból.
Barna és vékony. Mint az emberi haj. Anna rémülten lerázta a kezéről, pánikba esve hátraugrott, és a földre zuhant. Villámként cikázott keresztül a fájdalom két karján és a fején. Szinte hálás volt érte, mert a fájdalom elhomályosította az agyát, és nem maradt ereje gondolkodni.
Amit megfogott, nem csak hasonlított az emberi hajra, hanem emberi haj volt.
– Segítség! – üvöltötte Anna. – Segítség!”

(more…)