Archive for the ‘Klasszikus’ Category

Karácsonyi történetek

2012-12-23

(more…)

Pár klasszikusról röviden

2012-12-23

(more…)

William Shakespeare: III. Richard

2012-05-15

Történelmi dráma, 15. század

Kedvenc szereplőim: nem voltak

Kihívás

2012: Shakespeare éve

Olvassunk Drámát 🙂 Komédiát, tragédiát, mindegy.

Shakespeare legnépszerűbb királydrámája a “fehér rózsa és piros rózsa” harcainak feudális poklába vezet bennünket, hőse a tudatos, démoni gonoszságnak századokon át eleven, hátborzongatóan meggyőző szimbólumaként szól a mai emberiséghez is. A shakespear-i szenvedély sötét drámaiságát, komor zengését, a végzetes összecsapásokhoz is villogó szellemességet a magyar költészet erejével követi Vas István fordítása, mely tizenhét év óta színpadjainkon is, Shakespeare-irodalmunkban is meghonosodott.

(more…)

Filemon és Gücülke

2012-03-26

Két nagyszerű macskás történet.

Kihívás
Kezdjük berregéssel az évet:)
Olvassunk meséket!
Miaúúú, avagy olvassunk cicás könyveket =^.^=
Házikedvencek a könyvekben
Olvassunk Bálint Ágnest!
(more…)

Kate Chopin: Ébredés

2011-12-02

Kedvenc szereplőim: nem voltak.

Romantika, 19. század, klasszikus.

Aki olvasta vagy szeretné elolvasni itt szavazhat rá.

Edna Pontellier huszonnyolc éves, kétgyermekes, előkelő nő a 19. század végi Amerikában. Tizenévesen már angol klasszikusokat olvas, és politikai, teológiai kérdésekről vitatkozik. Messzire csapongó lelkét, élénk szellemét, vibráló műveltségét azonban a korabeli nők számára kiszabott társadalmi korlátok miatt örökre el kell temetnie: házasságkötése után meg kell elégednie a kizárólagos feleség- és anyaszereppel.

Egy nyár, melyet a New Orleans melletti tengerparton tölt, újra megpendíti lelkében az elfeledett húrokat, ráébred arra, hogy szűkre szabott életénél többre, másra is vágyik. Nem képes, mint a többi nő, “valóságos megtiszteltetésnek érezni, hogy önmagát mint önálló személyt teljesen háttérbe szoríthatja.” A drasztikus fordulatban jelentős szerep jut a társadalmi korlátokat áttörő különc zongoraművésznőnek, és egy Robert Lebrun nevű fiatal férfinak is.

A mű, melyet szokás Flaubert Bovaryné című regényéhez is hasonlítani, kendőzetlenül és mély együttérzéssel szól a női szabadságvágyról. A regény fél évszázaddal megelőzve az egzisztencialista feminizmus alapművét, A második nem-et, rávilágít arra, hogy, dacára minden társadalmi konvenciónak, mindenekelőtt egyszeri és megismételhetetlen, önmagunk, egyéniségünk kibontakoztatására teljes joggal vágyó emberi lények vagyunk, és csak azután nők vagy férfiak.

(more…)