Archive for the ‘Andy Weir’ Category

Andy Weir: A marsi

2016-01-04

“Fura egy érzés ez. Bárhová megyek, én vagyok az első. Ha kilépek a marsjáróból? Én vagyok az első, aki valaha ott járt! Ha megmászok egy dombot? És vagyok az első, aki valaha megmászta. Ha belerúgok egy kőbe? Az a kő egymillió éve nem mozdult onnan!
Én vagyok az első, aki hosszú utat vezetett le a Marson. Én vagyok az első, aki harmincegy napnál több solt töltött a Marson. Én vagyok az első, aki növényt termeszt a Marson. Első, első, első!”

marsiHat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.

Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.

Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.

De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?

Véleményem:

(more…)