Amy Harmon: Making Faces – Arctalan szerelem

arctalanKiadó: Twister Media
Műfaj: romantikus, dráma
Megjelent: 2013, magyarul 2016
Oldalak száma: 366
Fordító: Marczali Ferenc
Borító: puha fedeles
Film: nincs
Moly: 95%
Goodreads: 5/4.37
Megrendelhető: ITT

Pontszám: 10/10

Könyv és én

Több oldalon is szembejött velem a könyv. Felkeltette az érdeklődésemet, de nem mertem megrendelni. Nem voltam benne 100%osan biztos, hogy nekem tetszene. Aztán egy nap mégis úgy alakult, hogy a kezembe került. Egyből nekiálltam olvasni és megdöbbenve vettem észre, hogy az egész történet olyan kérdésekkel foglalkozik, amik bennem is felmerülnek szinte mindennap. Emiatt engem lelkileg nagyon megérintett, felkavart és a gondolataimat is nehéz összeszednem róla, mert még mindig a hatása alatt vagyok.

Történet

Ambrose Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.

Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is.

2001. szeptember 11. Amikor a végzős diákok iskolába indultak, akkor nem gondolták volna, hogy ezután a nap után az életük már nem lesz olyan, mint eddig volt. A gondtalan életüknek egy szörnyű, tragikus esemény vet véget és a zavarodottság, kétségbeesés, rettegés, félelem uralkodik el rajtuk. Ilyen fiatalon szembesülni vele, hogy az élet bármelyik pillanatban véget érhet, bármikor elveszíthetjük azokat, akik számunkra a legfontosabbak. Az élet néha nagyon kiszámíthatatlan, igazságtalan, kíméletlen, elviselhetetlen tud lenni. Nagyon félelmetes arra gondolni, hogy nem lesz mindig melletted, akit szeretsz. Én napról-napra rettegek emiatt, túl sok tragédia ért már és ebben a pillanatban úgy érzem nem bírnék elviselni még egyet. E könyv után sem változtak az érzéseim, most is aggódok, nem tudhatom mit hoz a jövő. De ez a történet mégis erőt ad, reményt, hogy a sok rossz után jöhet még jó. A hibás döntéseket jóvá lehet tenni, a jövőtől nem szabad félni.

A halál és gyász mellett még egy fontos dologgal foglalkozik a könyv, mégpedig azzal, hogy a belső, vagy külső szépség a fontosabb. Én mindig azt vallom, hogy a belső. Én simán beletudnék szeretni egy olyan férfiba, aki külsőleg nem vonzó, vagy ha van valami betegsége. Igaz nem elsőre. De amint megismertem a lelkét és ha az teljesen elvarázsol, akkor engem a külsőségek már egyáltalán nem érdekelnének. Ha valaki belül szép, akkor nekem már külsőleg is az lesz, bárhogy is nézzen ki.

Karakterek

Fern sokak szemében nem szép, inkább furcsa. Emiatt sokan észre sem veszik. Én is hasonló cipőben jártam a suliban, ezért nagyon együtt tudtam vele érezni. Nagyon rossz tud lenni, hogy szinte semmibe vesznek, meg sem akarnak ismerni, csak azért, mert külsőleg nem vagy vonzó.
Ő is romantikus regényeket olvas, ír. Én is ezeket csináltam. Amíg olvastam elmenekültem a gondok elől, eggyé váltam a hősnőkkel és úgy érezhettem minden könyves álompasi engem akar meghódítani. Azóta már eltelt sok-sok év, de sajnos még ma is sokszor azt tapasztalom, hogy a fiúk többségének inkább csak a külső számít, nagyon kevesen vannak, akik az ember lelkét akarják megismerni. Szerencsére azért akadnak kivételek.

Ambrose Young: ő a megtestesült szépség, a tökéletes hős, a birkózócsapat legjobbika. Aztán az élete darabokra törik, Irakból csak ő tér haza, de már teljesen más emberként. Arca eldeformálódott, fél fülét, szemét és vállig érő gyönyörű haját elveszítette. Egy lelkisérült. reményt vesztett, elveszett, kétségbeesett, összetört szívű ember lett belőle, aki szörnyetegnek érzi magát és haragszik az egész világra. El kell fogadnia az új külsejét, azt hogy a múltat nem lehet megváltoztatni. Ez viszont nagyon nem könnyű. Neki sem menne, ha nem lennének körülötte olyanok, akik így is szeretik.

Bailey: hozzám ő került a legközelebb. Lenyűgözött a kitartása, az élethez való hozzáállása. Duchenne féle izomsorvadásos betegségben szenved, évről évre gyengébb. 10 évesen tudta meg, hogy nem fog sokáig élni. De nem keseredett meg, nem lett gonosz, nem kezdte el sajnáltatni magát. Nem foglalkozik azzal, hogy mit hoz a jövő. Élvezi a jelent, minden apróságban örömét leli, mindenben megtalálja a jót, nem fél a haláltól. Árad belőle az optimizmus, sokszor viccelődik, álmai vannak, amiket valóra akar váltani. Nem lehet őt nem szeretni.

Rita: angyalian szép, mindig vidám, kedves, de sokszor csinál hülyeséget. Nála elsősorban a külső számít, egy beteg fiúval sem tudna együtt maradni. E gondolatok miatt vele nagyon nem tudtam azonosulni, teljesen más, mint én. De barátként lehet rá számítani.

Becker Garth: külsőleg egy vonzó pasi, de belül egy bunkó, nagyképű, szadista seggfej. Soha nem fogom tudni megérteni, hogy az ilyen pasik, hogy tudják magukhoz vonzani a nőket, amikor inkább menekülni kellene tőle.

Érzelmek

Irak óta…nehéz…nehéz elhinnem, hogy vár ránk valami ez után az élet után. Vagy, hogy van bármi értelme ennek az egésznek. Megszületünk, meghalunk, szenvedünk, végignézzük, ahogy szenvednek a szeretteink. Az egész annyira…kilátástalannak tűnt. Annyira kegyetlennek és annyira véglegesnek.

Halál

Ambrose úgy érezte meg kell bosszulnia a sok ártatlan ember halálát, ezért jelentkezett katonának az érettségi után. Egyedül viszont nem volt mersze elmenni, rávette hát négy barátját, hogy tartsanak vele. Ők viszont nem tértek haza, Ambrose viszont igen. Ilyenkor meg az ember magát hibáztatja, úgy érzi miatta haltak meg. Rettenetesen nehéz elfogadni, ami történt. Nekem is sokszor eszembe jut, még hónapokkal, évekkel később is, hogy megakadályozhattam volna-e a halált. Egyik pillanatban úgy érzem igen, a másikban viszont tudom, hogy nem tehettem volna semmit. Nagyon megtudtam érteni őt.

Választhatod a büszkeséget, és itt maradhatsz, sütheted a muffinokat, amíg meg nem öregszel és el nem hízol, és teljesen el nem felejtenek az emberek. De dönthetsz úgy, hogy lemondasz a büszkeségről, és egy kevéske alázatosságért cserébe visszakapod az életedet.

Szerelem

Az emberek nem tudnak ellenállni egy szép külsőnek, rabul ejti őket a szép arc. Sokan nem is veszik az időt, fáradtságot, hogy mögé nézzenek. Pedig egy őszinte beszélgetés sokkal többet ér. Ahogy feltárul előttünk a másik gondolata, érzései, úgy derül ki igazán milyen ember is áll előttünk. Egy ostoba seggfej, vagy egy jó ember, akinek csodálatos a lelke, aranyból van a szíve. Az embernek ugyanis nem a szépsége adja meg az értékét. Fern is akkor szeretett bele Ambroseba, amikor a fiú 10 éves korában segített neki eltemetni egy pókot.
Ha egy embernek csak a külsejébe szeretünk bele, egy nap rájövünk, hogy nem is illünk össze, egy nap már nem fogjuk vonzónak találni. Ha viszont a másiknak a lelkét szeretjük, elfogadjuk őt a hibáival, megbízunk egymásban,  akkor az örökké fog tartani. És még a nehézségeket is sokkal könnyebb átvészelni, ha van mellettünk egy őszintén szerető társ.

Az arctalan szerelem egy ilyen csodás szerelmet mutat be és különleges barátságokat. Most biztos van olyan, aki azt mondja ilyen szerelem nem létezik. Dehogynem, mert a nagyszüleimé is ilyen volt.

Ahogy ott állt, és nézte Fernt, végre felfogta azt, amire a lány ösztönösen rájött. Igen, megpróbálhatná elfelejteni a barátait, megpróbálhatná kitörölni őket a szívéből és az emlékeiből, csakhogy ezzel megfosztaná magát az örömtől, amit az jelentett, hogy szerethette őket, és tanulhatott tőlük. Ha nem érti meg a fájdalmat, nem fogja tudni értékelni a reményt, amit csak nemrég kezdett érezni, sem a boldogságot, amibe két kézzel kapaszkodott.

Befejezés

A vége sokkolt. Az egyértelmű volt, hogy egy számomra fontos szereplő nem maradhat életben a történet végére, mert az életszerűtlen lett volna. De a vég nem olyan formában jött el, ahogy elképzeltem. Engem teljesen felkavart és megint bebizonyosodott, hogy az élet mennyire kiszámíthatatlan. Aztán az utószó is megint megríkatott, annyira lelket megérintő volt.

Ajánlanám?

Igen, mindenkinek. Ez egy gyönyörű történet az igaz barátságról, az emberi lélekről, életről, halálról, fontos dolgokról. Nem lehet benne csalódni. Én is biztos újra fogom még olvasni.

Értékelés

Könyv és én: 10/10
Történet: 10/10
Karakterek: 10/9
Érzelmek: 10/10
Befejezés: 10/10
Fordítás: kiváló

10/10

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: