A. M. Aranth: Cleadur – Dobszó a ködben

Holdárnyék sorozat 1.

cleadurAmy Soleil élete nem egyszerű.

Nem elég a kamaszkor nehézségeivel vívott, nyomasztó állóháború, az is megkeseríti életét, hogy szinte évente új városba költöznek, új iskolákban kell bizonyítania.

Viszont azzal, hogy nem elég talpraesett, senki sem vádolhatja: amikor valami titokkal vagy rejtéllyel találkozik, azonnal fejest veti magát a megfejtésébe.

Moonshadow viszont, ahol idén kikötöttek, igazán különleges hely: az iskola ódon kastélyra emlékeztet, szinte mindig fenyegető köd gomolyog csipkés tornyai között, a portás kardot visel, az igazgató leginkább egy hatalmas, fekete pókra emlékeztet, eltűnik egy közkedvelt tanár… Sőt, még Amy szülei és nővére is máshogy emlékszik a múltra, mint ahogy az megtörtént, furcsa, sosem volt eseményekről és ismeretlen helyekről beszélnek. De legnagyobb örömére a lány hamar egy zenekar dobfelszerelése mögött találja magát, és végre bandájával a vágyott hírnév közelébe jut.

Amikor ijesztő, kék köpenybe burkolózó emberek kezdenek ólálkodni az iskola körül, akiknek valahogyan minden titokhoz közük van, Amy pedig rálel saját magára egy közösségi oldalon, újdonsült barátaival kockázatos nyomozásba kezd, hogy megtalálja az egyre sokasodó rejtélyek kulcsát… amíg még lehet.

Bizony, Amy Soleil élete egyáltalán nem egyszerű.

A Holdárnyék-sorozat első részével kezdetét veszi az izgalmas, az egész világon és történelmen átívelő kaland.

Véleményem:

Amikor megnyertem a könyvet, akkor még nem sokat tudtam róla. Csak annyit, hogy ifjúsági, meg azt, hogy többen a Harry Potterhez hasonlították. E két infó nem igazán győzött meg. A túl tinis történetek eléggé távol állnak tőlem, a Harry Pottert meg nagyon nem szeretem. A fülszövegben található titok és rejtély szó azonban kíváncsivá tett. Neki álltam az olvasásnak és egy idő után azt vettem észre, hogy a világ magába szippantott. Nagy örömömre nekem egyáltalán nem volt Harry Potteres a sztori, nekem inkább a Kalandos nyár és az előzménysorozata a Helene és a fiúk jutott róla eszembe, amit imádtam tiniként és imádok most 20 évvel később is. A dobszó a ködben is úgy indul, hogy fiatal szereplők örökre szóló barátságot kötnek, iskolába járnak, zenekart alapítanak, garázsban próbálnak és mindent megtesznek a sikerért. Emellett itt is kusza szerelmi szálak szövődnek köztük és különféle veszélyes kalandokba keverednek. Sőt még a zenekar felépítése is hasonló és szintén rockot játszanak. A hasonlóság viszont ennyiben ki is merül, mivel az előbbi egy mindennapi életről szóló történet humorral, tragédiákkal, a Dobszó a ködben viszont egy fantasy tele rejtélyekkel és egy egyedi sötét világgal. Annyira jó érzés, amikor pozitívan csalódok egy könyvben.

Karakterek

A könyvben főleg három szereplőt sikerült megkedvelnem: Amyt, Garyt és Arnold Irast, de Andrewt, Leát és Thomast is megszerettem.

A Soleil ikrek helyzete már a történet elején megérintett. Én az állandóság híve vagyok, ők viszont két – három évente új városba költöznek. Ez borzalmas. Megszeretnek egy helyet, barátokat szereznek, majd mindent elveszítenek, amikor hátrahagynak mindent. Most is csak reménykedhetnek abban, hogy új barátaiktól nem kell olyan hamar megválniuk.

Amy egy nagyon aranyos lány. Érzékeny, könnyen sírva fakad, gyűlöli, amikor eltitkolnak előle valami fontosat és nem hajlandóak elmondani, hogy mit. Nem jó érzés, ha valamiből kihagynak. Amy ezek mellett egy született bajkeverő, imádja áthágni a szabályokat, lázad, felesel, szemtelen és mindent megtesz azért, hogy kiderítse mi folyik körülötte. Amy egy nagyon jól kidolgozott szereplő, de az első számú kedvencem mégsem ő lett, hanem a Moonshadow igazgatója Arnold Iras. Ő egy hatalmas egyéniség és amint megjelent mindenki eltörpült mellette.

“Egy elképesztően magas, sötét árnyék suhant végig a padsorok között, szinte hangtalanul. Földig érő, éjfekete köpenybe öltözött, melynek ujjából csak fehér kézfeje lógott ki. Hosszúkás arca szigorúbb volt a régi hadvezérek szobrainak arckifejezésénél is, hosszú, fekete haját szoros lófarokba fogta. A tanári asztal mögé lépett, rátenyerelt, és ebben a pozícióban úgy nézett ki, mint egy óriási, fekete pók, amely a lehetséges prédák között válogat.
– Ez nem az irodalomtanárok istene – állapította meg Gary elhűlve, félhangosan. Sajnos.
-Valóban nem az vagyok – csikorogta gúnyos mosollyal a férfi. – És ha nem egy olyan diák enged meg magának egy ilyen mondatot, aki tegnap érkezett iskolánkba, délután felmosatnám vele a kollégium padlóját fiatalember. Nekünk pedig hatalmas kollégiumunk van.
A csendet vágni lehetett volna. Akár fakanállal is.
– Az én nevem Arnold Iras, és ha még így sem rémlene, jelzem, hogy én vagyok a Moonshadow Glade iskola és kollégium igazgatója.”

Imádtam a gonosz mosolyát, a kegyetlen módszereit, büntetéseit, a frappáns beszólásait, a titokzatosságát. Mindenkivel elakarja hitetni, hogy egy szörnyeteg, pedig hatalmas szíve van.

Egy szereplőt nem tudtam megszeretni, ő pedig Sophia az új osztályfőnök. A negédes mosolya, állandó csicsergése miatt szívesen bele löktem volna a Ködbe, hogy elnyelje őt.

Szerelmi szál

Itt aztán mindenki abba szerelmes, akinél jelen pillanatban semmi esélye nincsen. Amy, Jerry, Lea, Will, Kim szerelme is reménytelennek tűnik. Én szerettem ezt a kavarodást, mert így nem olyan kiszámítható ki kinek lesz a párja a sorozat végén.

Félelmetes rejtélyek

A könyv nem csak a suliról, zenéről, emberi kapcsolatokról szól, hanem sok furcsaságról is.

A szereplőink eseménydús évnek néznek elébe. Egy közkedvelt tanár hazafelé menet eltűnik a rejtélyes, sűrű, sötét és hideg ködben. Mi ez a köd? Mi lesz azzal, akit elnyel? Amyéket nem hagyja nyugodni az eset, nyomozni kezdenek. A titok egy idő után kezd egyre ijesztőbb lenni és a számuk is folyamatosan növekszik.

Kik lehetnek a gyanús kék köpenyes idegenek, akiknek a vezetője úgy néz ki, mint Sephiroth?
Az iskola egyes lakói miért nincsenek fent a közösségi oldalakon, sulis honlapokon?
Amy szülei miért emlékeznek rosszul bizonyos dolgokra? Még arra is, ami egy hete történt. Olyan helyeket említenek, ahol sohasem jártak. Vajon miért?
Az iskola macskája is nagyon furcsa, olyan mintha vadászna Amyre. Kell vajon tartani egy átlagos nagy darab cicától? Én a saját bőrömön tapasztalom nap mint nap, hogy igen. Számomra ezért nagyon emlékezetes pillanatok voltak a macskás jelenetek, mert nagyon bele tudtam élni magam. Nekem is van egy macskám Rufus, aki imád vadászni. Még rám is. Sötét van, egyszer csak felvillan valahol a lakásban, ablakban egy sárga szempár, elkezd osonni a préda felé, ami én vagyok, majd rám veti magát és harap. Ilyenkor még Rufustól is kiráz a hideg, mert nagyon félelmetes tud lenni. Ijesztő, hátborzongató ezt átélni, főleg hogy egy olyan angyali macska ő is, mint Tank.

Dráma

Ebből sem volt kevés a könyvben. Az összes Athraeles jelenet, a levél a sokkoló tartalmával. A tragikus, fájdalmas, sötét titok, amire a könyv végén fény derül. Mind mély nyomot hagyott bennem.

Pár negatívum

Amy és az igazgató jelleme nagyon jól ki lett dolgozva, a többieké viszont annyira még nem.
A szereplők lehettek volna idősebbek. A 15 év helyett 18.
Nem értettem mi ez a papucsmánia. Én is megvagyok nélküle, télen is csak zokniban vagyok otthon.
De a legjobban a rengeteg pia zavart. Még akkor sem néztem volna jó szemmel, ha 18 évesek lettek volna a szereplők, de 15 évesen ennyi alkoholt inni? Egy pohárnyit sem engedtem volna. Túl sok szomorú emlék fűz az alkoholhoz, ezért nem jó látni amikor valaki már ilyen fiatalon mérgezi magát.

Összességben

A cselekmény lassan bontakozott ki, lassan nőt a feszültség, a vége viszont nagyon ütős lett.
Tetszett, hogy a hétköznapok részletesen be lettek mutatva.
A Death note-os utalás megmosolyogtatott. 🙂
A misztikus, rejtélyes, horrorisztikus, baljós hangulat nagyon megfogott.
A szimfonikus rockot imádom, szívesen elmennék egy Holdárnyák koncertre. Ezt úgy mondom, hogy nem vagyok koncertre járó típus, de tudom, hogy az övékén nagyon jól érezném magamat.
A függővég miatt meg egyértelmű, hogy a következő rész még jobb lesz, a fantasy vonal erőteljesebb és még több izgalomra és kelta mitológiára lehet majd számítani.

Örülök, hogy egyből a kezembe vehettem a 2. részt, mert nem bírtam volna várni rá.

10/8

Ha ez a zene tetszik és szereted a fantasyt, a rejtélyeket, akkor ez a te könyved. 🙂

Könyv adatai

Kiadó: Főnix Könyvműhely
Az Író valódi neve: Holló-Vaskó Péter
Műfaj: fantasy, mindennapi élet
Oldalak száma: 357
Borító: puha fedeles
Teljes ára: 2980 Ft
Megjelent: 2014
Más vélemények: Moly , Goodreads
Honlap: http://holdarnyek.hu/

MEGRENDELHETŐ: ITT

A. M. Aranth könyvei

  • Holdárnyék sorozat

1. Cleadur – Dobszó a ködben 10/8
2. Acorenu – Kiválasztva
3. Frostbitan – Fagymarás
4. Heofanfyr- Égi tűz
5. ???

  • Kisregény

A Liliom Kora

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: