Oliver Bowden: Egység

Assassin’s Creed 7. – Kenway ciklus 3.

AC-E_fedel.indd„Megvertek és elárultak, megölték az apámat. Bosszút állok – bármi áron”

1789. Párizs varázslatos városában felvirrad a Francia Forradalom hajnala . Az utcakövek vértől vöröslenek, ahogy a nép fellázad az elnyomó arisztokrácia ellen. De a forradalmi igazságszolgáltatásért komoly árat kell fizetnie minden embernek…

Miközben a gazdagok és a szegények közötti választóvonal minden korábbinál szélesebbre nyílik, és egy nemzet önmagát tépi szét, két fiatalember, egy férfi és egy nő, bosszút akar állni mindazért, amit elveszített.

Arno és Élise hamarosan az Orgyilkosok és a Templomosok évszázados küzdelme kellős közepén találja magát – egy olyan világban, amelynek halálos veszedelmei minden képzeletet felülmúlnak.

Véleményem:


Nagyon vártam az új részt, annyira, hogy mindig lestem a játékokkal kapcsolatos oldalakat az újabb infókért. Hol fog játszódni, milyen történelmi korban, ki lesz a főszereplő, miről fog szólni stb. Aztán jöttek a hírek: francia forradalom, Rómeó és Júlia szerű történet. Már ekkor tudtam, hogy ez megint egy nekem való sztori lesz. A játékot aztán a Mondo oldalán a tesóm megnyerte, de végül játszani nem tudtam vele, mert nem sikerült PS4-et szereznem. Szerencsére itt van nekünk a Fumax kiadó, aki elhozta  a sztorit könyv alakban, így nem maradok le semmiről. A játékkal ellentétben viszont itt nem Arno Dorian szemszögéből látjuk az eseményeket, hanem egy teljesen más nézőpontból. Azért, hogy a játékot ismerőknek is tudjon sok újdonságot mutatni.

“Részlet Arno Dorian naplójából 1794. szeptember 12.

Az íróasztalomon fekszik az első oldalnál kinyitott naplója. Csak ennyit tudtam elolvasni, mielőtt az érzelmek mindent elsöprő hulláma elállította a lélegzetemet, és a szöveget darabokra törték a szemembe toluló kristályok. Az arcomon könnyek csordultak végig, ahogy rám támadtak a hozzá fűződő emlékek: a huncut bújócskázó kislány, a tűzről pattant menyecske, akit felnőtten megismertem és megszerettem, a vállán átvetett vörös hajfonatok, a sötét, ragyogó szempillák mögött fénylő szemek. Mozgását a képzett táncos és a mesteri kardvívó egyensúlyérzéke jellemezte. Ugyanolyan magától értetődő nyugalommal siklott végig a palota parkettjén a vágyakozó férfiszemek előtt, mint ahogyan harcolt. Ám a szeme titkokat rejtett. Titkokat, amelyeket most megismerhetek. Ismét felemelem a naplóját, a tenyeremmel és az ujjbegyemmel akarom simogatni a lapjait, a szavait, érezni lelke egy részét az oldalakon. Olvasni kezdek.”

Ebben a könyvben az előzőekkel ellentétben most egy lány a főszereplő. Őrültem ennek a hírnek, pedig jobban szeretem a férfi főhősöket. Arnoval együtt olvashatjuk el a naplóját, ami nem egy vidám élettörténet, hanem egy fájdalommal, veszteségekkel teli, lelket megérintő tragédia.

Élise de La Serre karaktere engem Arya Starkéra emlékeztetett a Trónok harcából. Élise egy nemesi család tagja, egy gondtalan, naiv, szerethető, kedves kislány, akit nem vonzanak a női dolgok. Ő nadrágot hord a legszívesebben, vívóleckéket vesz, csínytevésekben vesz részt. 1779-ben az élete azonban gyökeresen megváltozik. Megtudja családja sötét titkát és innentől kezdve egyre több teherrel, fájdalommal kell megbirkóznia, ami egy magányos, sebezhető kislánynak nem könnyű. Talán, ha több szeretetet és figyelmet kap, akkor az ő élete is más irányt vett volna, de az a hatalmas felelősség, hogy egykor ő lesz a több évszázados titkos nemzetközi rend franciaországi vezetője és minden idejét ennek kell szentelnie nem valami jó dolgot vetít előre. Sőt meg is kapja az első feladatát, ami szegény Élise tetszését nem nyeri el és nagyon szeretne kibújni a teljesítése alól.

“A mi ősi rendünk a saját képére reméli átalakítani a világot, de létezik egy velünk ellentétes rend is, amelynek szintén sok tagja van, és szintén a saját céljait akarja megvalósítani. Míg mi arra törekszünk, hogy a helyesen gondolkodó emberek válláról levegyük a választás felelősségének terhét és irányítsuk őket, ez az ellenkező rend a káoszt kívánja, és anarchiát teremtene azzal, hogy minden embernek legyenek önálló gondolatai. El akarják söpörni a hagyományos gondolkodásmódot, amely több ezer éven át oly hasznosan vezette az emberiséget, és a szabadságnak egy másik formájával kívánják helyettesíteni. Ezeket az embereket Orgyilkosoknak hívják.”

Igen, Élise egy Templomos család tagja és az apja a jelenlegi Nagymester. Feladata meg az lenne, hogy a legjobb barátját, azt a fiút, aki nagyon kedves az ő szívének, meg kéne győznie, hogy az ő világnézetük a helyes és az ő oldalukra kellene állítani minél hamarabb. Igen ám, de Arno nem egy átlagos fiú, szíve választottja ugyanis Orgyilkos felmenőkkel rendelkezik, de erről ő semmit nem tud. Élise azonban tudja, hogy helytelen dolog lenne valakit a sorsa ellen fordítani, de ha nem teszi meg és az Orgyilkos rend rátalál a fiúra és magukkal viszik, könnyen ellenség válhat belőle. Élise meg nagyon nem szeretné elveszíteni a fiút. Ha viszont teljesíti a feladatot, akkor együtt lehet vele. De vajon együtt lehet két szerelmes titkok és hazugságok közt örökké? Boldog lesz így az életük?

“– Tud fogadni engem? – hallottam odakintről.
– Igen, monsieur – válaszoltam, mire védelmezőm belépett. És azonnal eltakarta a szemét.
– A fenébe is, kislány, azt mondta, hogy tud fogadni engem! – rikácsolta.
– És tudom is – tiltakoztam.
– Micsoda? Hiszen hálóinget visel.
– De tudom fogadni.
A kézfeje mögött láttam, hogy rázza a fejét.
– Nem, nem. Nézze, Angliában, ha azt kérdezzük, hogy „tud-e fogadni”, az azt jelenti, hogy „fel van öltözve”

Élise életét a bentlakásos iskolában töltött évek sem könnyítik meg. A tehetetlenség és több évnyi boldogtalanság miatt egyre idegesebb és egyre inkább megváltozik. Lázad a gyűlölt rendszabályok ellen. Szemtelen, akaratos, verekedős, szóval igazi rossz kislány lesz belőle és minél vakmerőbb, annál nagyobb veszélybe sodorja a családja helyzetét és ő is egyre többször kerül bajba. Élise vakmerősége mulatságos, de megdöbbentő és felháborító is.

“Az Orgyilkos és Templomos Rend olyan, mint két bolha, amely azon veszekszik, hogy melyikük irányítja  a macskát.”

És Élise, hogy boldogul Nagymesterként egy olyan világban, ahol férfiak az urak? Nem úgy, ahogy kellene. Megfeledkezik a kötelességéről, nincsenek szövetségesei, meggondolatlan, óvatlan, forrófejű, öntelt, sértődékeny, állandóan a saját feje után megy, nem hallgat senkire, csak a saját igazát hajtogatja. Állandóan dühbe gurul, sértegeti, megbántja, akiket szeret. Nem képes logikusan gondolkodni sem. Úgy lekevertem volna ennek az önző lánynak egy hatalmas pofont, vagy Arno a térdére fektethette volna és jól elfenekelhette volna. A Rendben többen maguknak akarják a Nagymester címet, őrülnének, ha véget érne a La Serre-ek uralma. Ő viszont csak kesereg és csak a bosszúra gondol. Így adja magát a nagy kérdés. Élise megőrzi-e emberségét, rájön-e még időben, hogy rossz útra tévedt, vagy a gyűlölet és a bosszú már teljesen elvette az eszét és nincs vissza út. A helyzetét az 1789-es francia forradalom és a Templomosok és Orgyilkosok közötti véget nem érő viszály sem könnyíti meg.

Az Egység Templomos központú regény, de mégis más, mint Haythamé volt. Jól bemutatja mivé tud válni egy ember, ha nem a megfelelő utat válassza és mennyi mindent el lehet veszíteni egy rossz döntés miatt. A legtöbb fájdalmat ugyanis az tudja okozni, akit a legjobban szeretünk. A történet végig pörög, 16 évet ölel fel, izgalmas, fordulatos, kalandos, tragikus, tele összeesküvéssel, árulással, hatalmi játszmával, szeretettel, gyűlölettel, fájdalommal.

Kíváncsi leszek, hogy Arno beteljesíti-e Élise kérését és a Templomosok és az Orgyilkosok közötti örökös harc, ami során ártatlanok halnak meg, valaha véget ér-e, lesz-e egyszer béke köztük. A történet majd a 19. századi Londonban folytatódik és én alig várom. Addig meg szívesen elolvasnám Arno történetét is, érdekelne, hogy végzett a merénylőkkel, összeesküvőkkel, meg minden más is, de ezt sajnos Bowden nem írta meg. szóval marad majd a játék.

10/9

Szerettem ezt a részt is nagyon, de Arnoról jó lett volna még többet megtudni.

A könyvet köszönöm a Fumax kiadónak!

Könyv adatai

Kiadó: Fumax
Eredeti cím: Assassin’s Creed: Unity
Műfaj: történelmi kalandregény
Oldalak száma: 454
Borító: puha fedeles
Fordító: Bayer Antal
Teljes ára: 3790 Ft
Megjelent: angolul 2014, magyarul 2015
Más vélemények: Moly, Goodreads

MEGRENDELHETŐ: ITT

RÉSZLET A KÖNYVBŐL: ITT

Oliver Bowden könyvei

  • Assassin’s creed

1. Renaissance – Reneszánsz 10/7
2. Brotherhood – Testvériség 10/10
3.  The Secret Crusade – Titkos keresztes háború 10/10
4. Revelations – Jelenések 10/10
5. Forsaken – Árulás 10/10
6. Black Flag – Fekete lobogó 10/9
7. Unity – Egység 10/9
8. ??? – ???

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: