James S. A. Corey: Kalibán háborúja

A térség 2.

kalibanTöbbé már nem vagyunk egyedül.

Az idegen protomolekula felfedezése egyértelműen bizonyítja egy emberi ésszel felfoghatatlan intelligencia létezését. Miután a Vénuszra került, titokzatos módosításokat hajt végre az égitesten, és azzal fenyeget, hogy tovaterjed az egész naprendszerben.

Bár a Föld és a Mars békét kötött, a külső bolygók és az Öv még nem lehetnek biztosak újonnan szerzett autonómiájukban.

A külső bolygók éléskamrájaként emlegetett Ganymedesen egy marsi tengerészgyalogos nő az egyedüli túlélője egy ismeretlen eredetű és sebezhetetlennek tűnő szuperkatona támadásának, aki lemészárolja az ott állomásozó marsi és földi egységeket. A Földön egy magas beosztású politikusnő igyekszik megakadályozni az incidens nyomán kirobbanó újabb bolygóközi háborút, miközben minden és mindenki ellene dolgozik.

James Holden és a Rocinante legénysége a Külső Bolygók Szövetségének megbízásából a harcoktól sebzett Ganymedesre érkezik, ahol egy kétségbeesett tudós segítségére sietnek az eltűnt gyermeke utáni kutatásban. A látszólag egymástól független események gyújtópontjába ismét Holdenék kerülnek…

Véleményem:

Mindig kiráz a hideg amikor arról olvasok, hogy a földi emberek kiakarnak jutni a világűrbe, felfedezni és benépesíteni azt. Miért akarnak az emberek mindent meghódítani és megszerezni maguknak? Inkább fognának össze és vigyáznának arra, ami van. De erre sajnos sosem lesznek képesek. Hiába akarok valami szépséget és jót látni a világűrben, nem megy. Ott nincs gravitáció, illatok, növények, levegő, csodás kék égbolt, csak kupolák, mesterségesen előállított ételek és sötétség. Borzasztó. Szerintem még egy űrhajón utazni is szörnyű. Valószínű ezek miatt nem fogok soha megbarátkozni a sci-fivel, mint műfajjal. Sőt azt a sok idegen kifejezést sem szeretem, ami ezekben a könyvekben előfordulnak, mivel a felét nem is értem. De ezt már említettem korábban is.

A térség sorozat viszont tud valamit, mert még sci-fi ellenesként sem tudom nem szeretni. Izgalmas, kalandos, rejtélyes, szórakoztató és tele van meglepő drámai fordulattal.

A kalibán háborúja az első résznél is jobb. Mozgalmasabb és most kettő helyett négy nőzőpont váltakozik folyamatosan a történet folyamán. A szerző páros nagyon ért a feszültségkeltéshez, mert a cselekményszálak mindig a legváratlanabb, legizgalmasabb pillanatban váltanak át egy másikra. Egy idő után azonban a szálak az első részhez hasonlóan itt is összefutnak.

Az előző kötet végén Millernek köszönhetően sikerült megakadályozni egy rettenetes katasztrófát, az idegen vírus a Vénuszon kötött ki a Föld helyett. Most egy évvel később valami furcsa történik a Vénuszon és a titokzatos idegen létforma a Jupiter holdján a Ganymedesen is megjelenik. Nem tudni ki vitte oda és miért, de ennek köszönhetően a Mars és Föld között egyre jobban elmérgesedik a helyzet és szokás szerint Jim Holden megint az események sűrűjében találja magát.

“-Biztosan roppant hősiesnek érezted, hogy lelőnek, miközben kiállsz az igazságért. De szeretnélek megtartani magamnak, szóval fejezd be az idiótáskodást. Úgy viselkedtél, mint az a segg Miller nyomozó, szóval azt tettem, amit régebben te is, csak azt mondtam, amit te szoktál olyankor, amikor nem akarsz mindenáron a fegyvereddel hadonászni.”

Jim Holdené volt az első számú kedvenc cselekményszálam, amikor ő színre lépett sosem unatkoztam. Ő volt eddig a békítő, aki mindig megtalálta a módját, hogyan simítsa el a nézeteltéréseket. Az erosi incidens után azonban teljesen kifordult magából. Előbb nyúl a fegyveréért és csak utána kérdez. A Ganymedesen talált dolog meg még jobban megrémíti. A barátai (Alex és Amos) és a szerelme Naomi egyre inkább nem nézi jó szemmel, hogy Holden egyre jobban hasonlít Millerre. Nem gondolkodik józanul és ostobaságokat készül elkövetni. Együtt próbálják kirángatni a gödörből.

Holden és Naomi kapcsolata egyre jobban elmélyül. Holden a lányért képes a Földet is örökre elhagyni. Én erre biztos nem lennék képes egy pasiért sem. Remélem ők a sorozat végéig együtt maradnak, nem tudnám már őket egymás nélkül elképzelni. Volt egy jelenet amikor azonban lecsaptam volna Holdent, nagyon nem tetszett, amit Bobbieról gondolt.

Praxidike Meng a kis kínai botanikus. Kissé kattant, de mégis hamar a szívembe zártam. Az otthona egyik pillanatról a másikra széthullik körülötte, a lányát a kis négy éves beteg Meit meg valaki elrabolja több másik gyerekkel együtt. Hajszálnyira van az idegösszeomlástól, de a kislányát bármi áron megakarja találni.

Én sem tudtam elfogadni azt, hogy Mei esetleg halott, egy olyan cuki gyermeknek, akit az apja ennyire imád, csakis élve szabad előkerülnie. Közben viszont együtt rettegtem Praxel, mi van ha mégis késő már minden, ha csak a holttestére akad rá, vagy ha már belőle is szörnyeteg vált a protomolekula hatására?

Bobbie Draper egy nagydarab, két méter magas marsi katona nő. Egy szörnyeteg a szeme láttára tépi cafatokra az embereit és a támadást csak ő éli túl. Ki szeretné deríteni ki áll minden mögött, de ez nem egyszerű, mivel a poszttraumás stressz jelei egyre inkább jelentkeznek rajta. Az ő cselekményszála is érdekes volt, de néha azért untatott. amikor ő szerepelt azt vártam, hogy Praxről és Holdenékről olvashassak inkább.

Chrisjen Avasarala földi politikusnő. Őt először utáltam. Nyers, kemény, rideg, mocskos szájú. Nem tud úgy beszélni, hogy egy trágár szó el ne hagyná az ajkát. Aztán ahogy egyre jobban megismertem a házsártos nagyanyót, úgy lett egyre pozitívabb róla a véleményem. Párszor még mosolyt is csalt az arcomra. Agyafúrt egy nő és a manipulációhoz nagyon ért. Fogalma sincs mibe ártja magát, de az apokalipszist mindenáron szeretné megakadályozni. Élveztem a politikai intrikákat és hatalmi játszmákat, amikkel az ő fejezeteiben találkozhattam.

Szerettem a karakterek közötti konfliktusokat, évődéseket, a humort, az akciókat, a rejtélyeket, a zombiinváziókat. Zombi kedvelőként örültem, hogy most sem maradtak el az ilyen jelenetek.
Már nagyon várom azt a pillanatot, amikor az az aljas, álnok, tenyérbemászó rohadékot is utolérje a végzete. Nevet nem írok, mert az nagy spoiler lenne. Ő az a típus, akinek már annyi a pénze, hogy nem is tudja mire költse. A függővég sem maradt el, erre a fordulatra nagyon nem számítottam. Jó, hogy nem kell sokat várnom a folytatásra. 🙂

9/10

Remélem a film sorozat olyan jó lesz, hogy az egyik magyar TV csatorna hamar lecsap rá.

A könyvet köszönöm a Fumax kiadónak!

A könyv adatai

Kiadó: Fumax
Eredeti cím: Caliban’s war
Műfaj: Sci-fi
Oldalak száma: 557
Borító: puha fedeles
Fordító: Galamb Zoltán
Teljes ára: 3995 Ft
Megjelent: angolul 2012, magyarul  2014
Más vélemények: Moly , Goodreads

MEGRENDELHETŐ: ITT

RÉSZLET A KÖNYVBŐL:  ITT

James S.A. Corey könyvei

  • Térség

0,5 The Butcher of Anderson Station
1. Leviathan Wakes – Leviatán ébredése 8/10
2. Caliban’s War – Kalibán háborúja 9/10
2,5 Gods of Risk
3. Abaddon’s Gate – Abaddon kapuja
4. Cibola Burn –
5. Nemesis Games –

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: