Anthony Ryan: A vér éneke

A Hollóárnyék trilógia 1.

VE-borito.inddVaelin Al Sorna apja legfőbb hadúr az Egységes Királyság uralkodójának szolgálatában. Mindössze tízéves fiát magára hagyja a Hatodik Rend kolostorának vasrácsos kapujánál. A Rendben árva gyermek módjára nevelkedő és jogos örökségétől megfosztott fiú meggyűlöli apját.

A rendtestvérek Vaelint és társait kegyetlen kiképzésnek vetik alá, ahol a sikertelenség következménye sokszor a halál. Megtanulnak viszont lovakkal bánni, kardpengét kovácsolni, életben maradni a vadonban, és nem utolsósorban embert ölni. Társául egy taszító küllemű, ám annál vérszomjasabb kutya és egy meglehetősen szeszélyes természetű ló szegődik, aki hősünket tűri meg legkevésbé a hátán.

Ekkor kezd el munkálni benne a vér éneke, egyfajta különleges képesség, amely segíti és vezérli útja során.

Miután kiképzése véget ér, a hírnevet és rengeteg sebet szerzett fiú a király befolyásának hálójába kerül, Hite és lelkiismerete ellenére, képességei végső határát feszegetve. Az őrült vagy lángész Janus király által kirobbantott igazságtalan háborúban tipródva Vaelin próbál az őt övező gyűlölet ellenére minél többeket megóvni, függetlenül attól, melyik oldalon állnak. Uralkodója hódítani küldte, de számol-e a háttérben munkálkodó erőkkel és Vaelin igazi céljaival?

Véleményem:

“Számos néven ismerték. Bár még a harmincadik életévét sem töltötte be, a történelem máris seregnyi titulussal ruházta fel: a királyság pallosának hívta az eszelős király, aki e veszedelmet ránk szabadította, és Ifjú Sólyomnak nevezték azok, akik minden lépését követték a háború viszontagságain keresztül. Cumbraeli ellenségei Sötétkardnak ismerték; és, mint megannyi évvel később megtudtam, a Nagy Északi Erdőségek rejtőzködő törzsei Beral Shak Ur, azaz Hollóárnyék néven említették.
Ám az én népem egészen más elnevezést adott neki, és ez a név zengett a fejemben a reggelen, amikor a kikötőbe hozták. Reménységünk Gyilkosa. Hamarosan meghalsz, és én végignézhetem a haláltusádat, Reménységünk Gyilkosa!”

Tudtam, hogy ez a regény jó lesz, de arra nem számítottam, hogy annyira magába fog szippantani, hogy alig tudok tőle elszakadni. Zseniálisan van minden felépítve benne, a jellemábrázolás kiváló, a fordulatok csavarosak, a történet részletgazdag, minden annyira élő és a főszereplőt nem lehet nem imádni. Én már az első oldalon belé szerettem. ❤

A kezdés nem mindennapi. Vaelin Al Sorna már öt éve a császár foglya. Mindenki gyűlöli és a halálát várja. A nagy ellenszenv ellenére én egyből éreztem, hogy Vaelin jó ember és nem kegyetlen gyilkos. Egyből foglalkoztatni kezdett, hogy mi történhetett vele, mitől lett ennyire komor, megkeseredett, magába zárkózó, aki már semmi jót nem remél az élettől. Verniers a birodalmi krónikás kíséri el az utolsó útjára. Út közben Vaelin elmeséli a szívfájdító, fájdalommal, bánattal, izgalommal teli történetét, azt a szörnyű 20 évet, ami alatt olyan emberré vált, aki soha nem akart lenni. A teljes történetét viszont csak mi olvasók ismerhetjük meg, Verniers nem. Vaelin előle több dolgot is elhallgat, de nem maga miatt, hanem azért, hogy azok életét védje, akik fontosak a számára.

Vaelin élete 10 éves korában az egyik pillanatról a másikra fenekestül felfordul. Az édesanyját elveszíti, az apja meg minden magyarázat nélkül eltaszítja magától és a Hit 6. rendjébe küldi. Egy olyan helyre, ahol a verés mindennaposnak számít és a szigorú szabályokat is be kell tartani. A kisgyerekeket kemény kiképzés alá vetik, meg kell tanulniuk harcolni, hogy karddal és erővel a Hitet szolgálják. Közben egyre nehezedő kegyetlen próbákat is teljesíteniük kell, amik alatt többen is az életüket vesztik. Akik túlélik a megpróbáltatásokat és az utolsó próbát is sikerrel veszik, elnyerik a bennmaradás jogát és az egész életüket véget nem érő háborúkban, csatákban tölthetik. A gyerekeknek korán fel kell nőniük, megkeményíti őket a több hónapos kiképzés. A borzalmak, a fizikai és lelki bántalmak nyomot hagynak bennük, olyan sebeket szereznek, amik talán sohasem gyógyulhatnak be. Sajnáltam ezeket a gyerekeket, a Rendet meg gyűlölni akartam, de nem ment. Ez főleg az aspektusoknak köszönhető, bölcsek, a szavaik tele vannak igazsággal és egyikük sem gonosz. A gyerekek között a kezdeti ellentétek után barátságok alakulnak ki, egy családdá kovácsolódnak, erős testvéri kötelék alakul ki köztük. Átérzik egymás fájdalmát, sikereit, csalódásait, összetartanak mindenben. Együtt a borzalmas hétköznapokat is könnyebben el tudják viselni. Egymás nélkül ez nem menne, hisz sokszor olyat kell megtenniük, amit nagyon nem szeretnének.

“A tudás alakít minket, ifjú testvérek. A tudás tesz minket azzá, akik vagyunk. Amit tudunk, befolyásolja minden tettünket és minden döntésünket.”

A karakterek a szemünk előtt nőnek fel, fejlődnek, meglepnek. Az érzéseik, reakcióik, motivációik átérezhetőek. Én nagyon hamar kötődni kezdtem hozzájuk és állandóan aggódhattam is értük, mivel tudtam, hogy nem mindnyájan fognak életben maradni. Egyiküktől sem szerettem volna végső búcsút venni, de egy jó történet nem létezhet halál és fájdalom nélkül. Milyen unalmas lenne már, ha minden harcot, csatát mindenki túlélne. Aggódni, izgulni sem kellene, nem lenne miért.

Vaelin gyilkosnak tartja magát, rossz embernek, aki nem méltó az életre, akire senki sem lehet büszke. Nagyon rosszul gondolja. Ő számomra egy tragikus hős, egy nemes lélek hatalmas szívvel. Kedves, nagylelkű, bátor, erős, állatszerető, igazságos, könyörületes, önfeláldozó. Mindenkit megvédene, ha tudna. Gyerekként megfogadja, hogy csak azokat öli meg, akik szembe szállnak vele, ártatlanokat nem. Nagyon naiv gondolat volt ez ebben a kegyetlen világban. Mindig úgy cselekszik, amit helyesnek vél, a döntéseinek is mindig következményei vannak és ezek nem mindig jók. Ő is ember, követ el hibákat. Sokszor gyötri bűntudat, a lelkiismeretével is többször szembe kell néznie, gyakran vívódik, hogy mi helyes és mi helytelen, a szívét is rengeteg teher nyomja, de soha nem sajnáltatja magát. Ő egy különleges férfi tele emberséggel. Nagyszerű példakép. Nálam Calder Hartot is letaszította a dobogó első helyéről, pedig azt hittem ez soha nem fog megtörténni.

Nortahra a Rend falain kívül fényűző udvari élet és románcok vártak volna, de egy háborúval, nyomorral és nehézségekkel megvert a Hit szolgálatában eltöltött életre kárhoztatták. Egy olyan életre, amit soha nem akart volna és ahol soha nem lehet boldog. Gunyoros, mogorva, sértődős, néha gőgös, de én hamar a szívembe zártam őt is.

Caenis csendes, álmodozó és nagy tudással rendelkezik.
Barkus a humort részesíti előnyben.
Dentos szószátyár.
Frentis ártatlan, naiv, életvidám, akinek még a Rendbeli élet is sokkal jobb a korábbinál. Mindnyájan remek karakterek.

Rajtuk kívül még van pár szereplő, akiket szintén megszerettem valami miatt.
Sella a tagadó boszorkány, akinek egyetlen érintése képes megrontani.
Sherin kedves, zárkózott, együtt érző. Nem akar több halált látni, mindenkinek segíteni akar. Benne magamra ismertem.
Malcius békeszerető, egy nagyszerű ember, akiből egy nap remek uralkodó válhat.
Lyrna éles elméjű, agyafúrt, hideg, számító.

Volt viszont egy karakter, akitől a hideg futkosott a hátamon. Ő Janus király, egy aljas, cselszövő vénember, az ármánykodás mestere. Annyira utáltam őt, mint a Walking deadben a kormányzót. Nem elég neki az a hatalom, ami már az övé, ő még többet akar és emiatt képes háborúba taszítani az országát. Sőt Vaelin is a karmai közé kerül és egy aljas egyezségbe is belekényszeríti.

“Szeretlek – vallotta be a nővérnek, és ujjaival a fiatal nő hajába túrt.- Mindig is szerettelek.”

A szerelmi szál is olyan, ami nélkül egy jó történet számomra nem létezhet. Emiatt én már attól a pillanattól drukkoltam Vaelinnek és Sherinnek, amikor először találkoztak. Tudtam, hogy a Rendben ez tiltott dolog, nem szabad testi kapcsolatba kerülni senkivel, de az érzéseknek nem lehet parancsolni. Ők meg annyira összeillenek, sőt Vaelin meg is érdemelné, hogy boldog legyen és békére leljen. Amikor elhangzik az a bizonyos bűvös szó felsóhajtottam, hogy végre és meghatódtam az örömtől. A könyvben egyébként az összes közös jelenetük megdobogtatta a szívemet.

“A hatalom szörnyen pusztító dolog, Vaelin. Ahhoz, hogy jól tudj vele bánni, ugyanannyira kell gyűlölnöd, mint amennyire szereted.”

A vér éneke egy különleges, mágikus képesség. A varázslatot ebben a világban a Hitet megtagadó hiedelmek közé sorolják és Sötétségnek nevezik. Vaelinnek emiatt titokban kell tartania és mi is vele együtt apránként jövünk csak rá, hogy mi ez és mire képes.

A könyv sajátos hitvilága is nagyon megfogott. Hat rend, ami különleges nézeteket vall. Aki másképp gondolkodik, másban hisz, mint ők és kimondja az igazságot, arra halál, börtön, vagy örökös rejtőzködés vár. A könyv tele van komoly, elgondolkodtató kérdésekkel, erkölcsi dilemmákkal, amiket szintén szerettem.

“A háború mindig akkor mutatja a legádázabb arcát, amikor valaki először szembesül vele.”

A mangás borító elsőre elnyerte a tetszésemet, Nálam a fantasy – mint műfaj – mindig az animéket és a mangákat juttatja az eszembe, ezért ennél tökéletesebb borítót nem is kaphatott volna.

Olvastam, hogy vannak, akik a fülszöveg alapján azt hiszik, hogy ez is egy újabb orgyilkosos YA regény, tele klisékkel, hát nagyon nem az. Ez annál sokkal durvább, főleg lelkileg. Nem is kaszabolós, vérben tocsogós, ez a történet az ilyen sztoriknál sokkal többet nyújt. Rengeteg olyan dolog történik benne, amire nem lehet számítani, a szívem szakadt meg egy csavar, fordulat után. Vaelin nem is sejti mibe üti az orrát, mi is zajlik valóban a háttérben. A történet nagyon tartalmas, lelket megérintő, megdöbbentő, hátborzongató, tele rejtéllyel, titokkal, ármánnyal, összeesküvéssel, árulással, alattomos cselszövésekkel, ezernyi kínzó kérdéssel, sokkoló válaszokkal. Letehetetlen, egy percig sem lehet olvasás közben.

Az ár is megfelelő. Hol kapni manapság két könyvet ennyiért? E regény ugyanis két könyvnyi mennyiséget tartalmaz. Az első a felnőtté válásról, a próbákról, a Rendben töltött időről szól. A második a Rendház utáni életről, a tagadó vadászatról, hadjáratokról, csatákról, birodalmi intrikákról.

“A hűség az egyetlen erősségünk.”

Nem volt könnyű olvasmány, engem megrázott, teljesen felkavart. Főleg a Nortahval történtek, Vaelin nagy döntése és az utolsó fejezet hagyott bennem mély nyomot. A túlvilági lény utolsó mondata pedig meg is ijesztett. Nem akarom, hogy az megtörténjen, amire most gondolok, nagyon nem. Vaelin már így is szenvedett eleget, ha azt is meg kellene tennie nem tudom mi lenne vele.

Jaj, nagyon messze van még a következő rész megjelenése, pedig már most olvasnám. Várom, hogy Vaelin újra találkozzon azokkal, akik túlélték ezt a könyvet. Kíváncsi vagyok, hogy ők is meggyűlölték-e, vagy meg tudnak neki bocsátani. Érdekel lesz-e boldog befejezés.

Még mindig a könyv hatása alatt vagyok, nem bírok elszakadni tőle, minden gondolatomat kitölti. Újra kellene olvasnom, sok jelenetre most biztos más szemmel tekintenék.

10/10

Iszonyatosan jó. Az év legjobb könyve. Kihagyhatatlan.

A könyvet köszönöm a Fumax kiadónak!

Könyv adatai

Kiadó: Fumax
Eredeti cím: Blood Song
Műfaj: fantasy, dráma
Oldalak száma: 655
Borító: kemény fedeles
Fordító: Matolcsy Kálmán
Teljes ára: 4995 Ft
Megjelent: angolul 2011, magyarul  2014
Más vélemények: Moly , Goodreads

MEGRENDELHETŐ: ITT.

RÉSZLET A KÖNYVBŐL: ITT.

Anthony Ryan könyvei

  • A Hollóárnyék trilógia

1. Blood Song – A vér éneke 10/10
2. Tower Lord
3. Queen of Fire

 

Reklámok

4 hozzászólás to “Anthony Ryan: A vér éneke”

  1. Bess Says:

    Én is csupa jót hallottam erről a könyvről, és mivel úgy hallottam, hogy a Trónok harca kedvelőinek kötelező, ezért én is fogok adni egy esélyt neki. 😀 Bár a hosszúsága kicsit ijesztő…xD

  2. Elhaym Says:

    Nem fogsz benne csalódni. Trónok harcához viszonyítva meg azért nem olyan hosszú. Csak három kötet és nem 1000 oldal, hanem csak 700. 🙂

  3. Mara Says:

    Köszönöm az ajánlást. Te keltetted fel az érdeklődésemet a történet iránt, így beleolvastam a könyvkóstolóba, ami azonnal beszippantott. Azóta elolvastam a könyvet, és minden nagyon tetszett: a bemutatott világ, az író stílusa, a karakterek és a fordulatok. Most már a Várúr felénél tartok, és csak azért nem nyelem le egyben, hogy tovább tartson.

  4. Elhaym Says:

    Szívesen. Amikor ilyen hozzászólást olvasok mindig jó lesz a kedvem. Remélem a Várúr is tetszik. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: