Mark Lawrence: Tövisek királya – A széthullott birodalom 2.

tovisekkiralya” Néha könnyebb olyan  valakit szeretni, akinek vannak megbocsátani való hibái, hogy cserébe ő is megbocsássa a tieidet.”

Fülszöveg:

A fiú, aki király akart lenni, megszerezte a trónt…

Csaták százai perzselik fel a földeket, amint nagyurak és kiskirályok viaskodnak a széthullott birodalom uralmáért. A galádul lemészárolt anyja és öccse megbosszulásához vezető hosszú úton Honorous Jorg Ancrath herceg kiderítette, kik állnak valójában e végtelen háború mögött. Megismerte a játszmát, és elhatározta, hogy ő fogja letarolni a táblát, bármi áron.

Húszezres hadsereg vonul Jorg vára ellen, a próféciák és a nép istenített bajnokának vezetésével. Minden becsületes ember azért fohászkodik, hogy ez a dicső lovag egyesítse a birodalmat, begyógyítva sebeit. Minden jó király tudja, hogy meg kell hajolnia a túlerő és a jövendölések előtt, ha másért nem, hogy népét és birtokát mentse. De Jorg király nem jó király.

Jorg tisztában van vele, hogy a nála sokkal erősebb ellenséget tisztességes harcban nem győzheti le. Ám a tisztességes játszma sohasem szerepelt a tervei közt.

Részlet a könyvből

Kedvenc szereplőim: Makin, Miana, Katherine

Véleményem:

Nagyon vártam a megjelenés napját. Amikor meghozta a postás és a kezembe vettem a könyvet, percekig gyönyörködtem benne, annyira jó ránézni. Aznap este bele is vetettem magam a történetbe, de sajnos nem tudtam olyan gyorsan haladni vele, ahogy szerettem volna. Nehezen tudtam ráhangolódni. Állatkínzásos rész után egy napig pihentettem is az olvasást.

Nehéz kezdet után viszont egy nap azt vettem észre, hogy le sem tudom tenni a könyvet. Tele van váratlan, sokkoló fordulatokkal. E jelenetek annyira letaglóztak, megleptek, megdöbbentettek, hogy sokszor szóhoz sem jutottam.  Egyikre sem számítottam előre. Könyv hatása alá kerültem teljesen.

lawrencemap
A sorozat Xenogears szerű posztapokaliptikus világát egyre jobban imádom. Újabb tárgyak kerültek elő, amik átvészelték a pusztítást, egyre több információ derült ki az Építők világáról, az 1000 évvel ezelőtt történt katasztrófáról. Úgy szeretnék egyszer egy olyan részt, ami közvetlenül a katasztrófa előtt, majd után játszódik.

A fejezetek elején található karakter  ismertetőket is szerettem, ezek által még jobban meglehet ismerni a szereplőket, még jobban meglehet kedvelni őket.

Szerettem az idősíkok váltakozását is. Egyik cselekményszál Jorg menyegzőjének a napja. 18 éves Jorg feleségül veszi a 12 éves Mianát, majd maroknyi katonájával felveszi a harcot Nyíl hercegének húszezres seregével. Másik cselekményszál négy évvel korábbra repít vissza. Jorg három hónapja uralkodik királyként, majd egy nap úgy dönt megint ideje útnak indulni. Újabb területeket szeretne felfedezni és szövetségeseket akar gyűjteni. Van egy harmadik cselekményszál is, ami egy rejtélyes rézládikához kapcsolódik. Mindig izgatottan vártam, hogy újabbnál újabb infó birtokába jussak, de a láda titkára csak apránként derült fény.

Első kötet számomra Jorg karaktere miatt volt érdekes. Egy szociopata kis rohadék volt, akit nagyon lehetett gyűlölni. Akkor azt szerettem volna, hogy felnőtt korára egy még kegyetlenebb szörnyeteggé váljon. Most viszont már másképp gondolom. Jorg sokkal szerethetőbb úgy, hogy neki is van emberi oldala, képes érzésekre, sebezhető, nem velejéig gonosz. De megnyugtatok mindenkit, attól, hogy Jorg felnőtt, érettebb lett, nem lett belőle jófiú. Ő nem szent és szerintem soha nem is lesz az. Továbbra is önző, aljas, gátlástalan, szadista, aki a célja eléréséért bármire képes.

Jorg egy olyan apa mellett, mint Olidan nem csoda, hogy érzéketlenné vált. Apja arra nevelte, hogy a szeretet gyengeség és egy gyenge ember soha nem nyerhet. Egyedül  viszont senki sem győzhet, senki nem legyőzhetetlen és ezt Jorgnak is be kell látnia. Jorgnak szembe kell néznie korábbi tettei következményeivel is, gyengeségeivel, ezért elkerülhetetlen, hogy változzon. Ez a változás aprólékosan kidolgozott, nem egyik percről a másikra történik.

“Miből van, macskákból? -kérdeztem. – Jó sok kelhetett hozzá.
-Cobolyprém. – összepréselte az ajkát. – Coboly és aranyfonál. A gróf…- Elharapta a szót.
-Renar gróf is ebben nősült, mi? Hát, ha annak a mocsoknak jó volt, akkor nekem is jó lesz. “

“Ez is olyan eset lesz, amikor az utolsó pillanatig úgy csinálsz, mintha semmiféle terved nem volna? – kérdezte Makin. – Hogy aztán a végén kiderüljön, tényleg nincs?”

Első kötetből hiányoltam a humort és a szereplők többségét jellemtelennek éreztem. 2. rész viszont e téren sem okozott csalódást. Jorg és Makin többször is megcsillogtatta fanyar és szarkasztikus humorát és a mellékszereplők többségét is nagyon jól megismerhettem.

“Makin elbűvöli az embereket. Fél órát se tölt a társaságukban, és máris kedvelik. Semmi különöset nem kell csinálnia. Nincs benne semmi trükk, még csak nem is erőlteti meg magát. Ha egyáltalán csinál valamit, az mindig más, de  az eredmény ugyanaz. Született gyilkos, érzéketlen ember, rossz társaságban rossz dolgokat művel, de alig telik el fél óra, máris azt kívánod, hogy  a barátja lehess.”

Ez  a részlet nagyon igaz, mivel Makint nagyon hamar a szívembe zártam, ő érte izgulok mindig  a legjobban, nem szeretném, hogy ő is meghaljon.

Miana nagy meglepetés a számomra. Azt hittem, hogy ő egy hisztis kislány lesz, de nagyon nem az. Kíváncsi vagyok, hogy fog alakulni a kapcsolata Jorggal.

Orrin és Egan a példája annak, hogy ha egy szereplő fekete, vagy fehér, akkor már nem is olyan érdekes. Orrin tökéletes, becsületes, nagylelkű, igazságos, békére törekszik. Egan született gyilkos, gonosz, nulla pozitív tulajdonsággal. Egant gyűlöltem, úgy, mint Olidant és Sageoust, mindnyájuknak szörnyű véget kívántam. Ők olyan karakterek, akik  nem érdemlik meg, hogy kesztyűs kézzel bánjanak velük. Orrint szerettem, hisz a jó embereket csak szeretni lehet. Drukkoltam is neki, hisz  ő  a legmegfelelőbb a császári címre, mindenki boldogan élne az uralkodása alatt.

Katherine is meglepetést okozott nekem. Azt hittem ő egy alázatos, átlagos lány, de naplóját olvasva rájöttem, hogy félre ismertem őt.

Vélemény írás alatt újra olvastam a könyv  elejét és nem értem miért volt nehéz ráhangolódnom a történetre. Prológus ráadásul jól fel is kavart, Könyv teljes ismeretében ugyanis teljesen mást jelent az a pár sor, mint először. Nehéz lesz kibírni mire megjelenik a folytatás.

Egy tartalmas, óriási meglepetésekkel teli történet részese lehettem, ami meghatott, sokkolt, megnevettetett, elgondolkodtatott. A Tövisek királya nem hasonlítható más fantasy történethez és pont ebben rejlik a varázsa. Ajánlom mindenkinek ezt is!

Könyvet köszönöm a Fumax kiadónak!

10/9

(Azért nem 10, mert egyelőre a Riyria krónikák és az Árnyorgyilkos trilógia  nagyobb kedvenc.)

Könyv adatai

Kiadó: Fumax
Eredeti cím:  King of Thorns
Oldalak száma:  500
Borító: kemény fedeles
Fordító:  Gy. Horváth László
Teljes ára: 4495 Ft
Megjelent:  angolul 2012,  magyarul 2013
Rendelhető: Fumax webshop

Más vélemények

Moly , Goodreads

Mark Lawrence könyvei

  • Széthullott birodalom

1. Prince of Thorns – Tövisek hercege 10/7
2. King of Thorns – Tövisek királya 10/9
3. Emperor of Thorns – Tövisek császára

Kihívások a Molyon

Olvassunk FUMAX könyveket!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: